Kép -összetétel a fényképezésben

Az emberek másodpercen belül el tudnak készíteni egy képet, így még ha gyorsan is visszamennek, akkor sokáig velük marad. Egy jól átgondolt kompozícióval kihasználhatja ezt a tényt. A fényképezés során a kép összetételét képösszetételnek nevezzük, azaz a kép különféle elemeinek elrendezésének módját. Különböző technikák alkalmazhatók ehhez, amelyek bebizonyosodtak, hogy elősegítik a vonzóbb képösszetétel elérését. Maga a kompozíció, valamint a fotózás hangsúlya jelentős szerepet játszik a képnek a nézőre gyakorolt hatására. Itt néhány értékes és gyakorlati tippet adunk Önnek a fényképének célzott módon történő létrehozásához.

A képkompozíció alapvető lehetőségei

Mielőtt elkészítenénk a fényképet, már meghatározzuk a fénykép formátumát a kamera beállításával. A megfelelő motívum kifejezi a képet. Ha ezt a két alapelemet jól átgondoljuk a fénykép elkészítése előtt, akkor egy triviális pillanatfelvételből gyorsan értelmes és érzelmes fotó születhet.

A motívum döntő

Csak egy motívummal lehet a képhez bizonyos jelentést kötni. Ahhoz azonban, hogy ezt a motívumot át lehessen vinni egy fotóra, először képileg kell elképzelni a motívumot. Kérdezd meg magadtól azt is, hogy mit vagy kit szeretnél megnézni, és mire szeretnél összpontosítani. Ha egy fotón két motívum mellett dönt, akkor a kép elkészítése előtt fontos meghatározni, hogy melyik motívum legyen a fő vagy másodlagos szerep. A kép körül egy további keret tiszta fókuszt biztosít a nézőnek. Itt azonban különösen hatásos a képen már beállítható keret. Képzeljünk el egy olyan környezetet, ahol valaki egy barlangból fényképezi a tengert, sziklákkal a kép bal, jobb és tetején. A kép körüli sziklák természetes keretet adnak és feszültséget keltenek.

A megfelelő formátum kiválasztása

A fekvő formátum általában ismerősebbnek és hétköznapibbnak tűnik, ugyanakkor nyugodtabbnak és kiegyensúlyozottabbnak tűnik, mivel a szemek elrendezése miatt ez áll a legközelebb az emberi látáshoz. Emiatt a portré formátumot dinamikusabbnak és instabilabbnak tekintik.

Ha mindkét formátumot kombináljuk, további feszültség keletkezhet. Például a felhőkarcoló, mint tipikus, fekvő formátumban fényképezett portrémotívum, lényegesen nagyobb figyelmet vonz. Hasonlóképpen egy tipikus fekvő formátumú motívum, mint például a naplemente a tenger felett, izgalmasabb, ha portré formátumban fényképezik. A megfelelő formátum kiválasztásakor a fotó hatásán túl a kép későbbi felhasználására is figyelni kell. Mobiltelefon borítójához ezért a portré formátum a legjobb választás.

A rács mint a képösszetétel központi eleme

Fénykép nézésekor a szem elemről elemre mozog. Egyes elemek, például a fényes foltok, arcok vagy betűk jobban felkeltik a figyelmet, mint mások. A képen látható vonalak, más néven eltűnő vonalak, irányt adnak a szemnek. Egy jó kompozícióval a szem támogatható a fotó lényeges részleteinek rögzítésében, és elősegítheti a kép koherensebbé válását.

Az átló a kompozícióban

Az átló egy olyan vonalat jelöl, amely átlósan összeköti a formátum sarkait. A kép bal felső felől jobb alsó felé haladva az úgynevezett leszálló átló nyugodtabbnak és kevésbé feszültnek érzékelhető, mert követi az olvasás természetes folyamatát. Ennek eredményeként a szem gyorsan újra kirajzolható a képből. Gondoljunk például egy utcára, amely a kép bal felső sarkától a jobb alsó felé halad. Az út széle házsort alkot. Ha a tekintet követi az utca folyását, a néző gyorsan kikerül a képből. Az emelkedő átlók viszont, amelyek balról lentről jobbra felfelé vezetnek, kifejezetten ösztönzően hatnak, és így a részletre irányítják a néző tekintetét. A néző azért időzik tovább a képen, mert jobban átlátja a házsor részleteit.

A Horizont a kompozícióban

Az eget a földtől elválasztó vonal a horizontot jelképezi. Ha ezt a vonalat a kép közepére helyezzük, akkor egy meglehetősen feszültségmentes kompozíciót kapunk. A nagyobb hangulat megteremtése érdekében a horizontot gyakran a kép közepe alá vagy fölé helyezik. A képen lejjebb látható horizont kiemeli a táj távolságát és hatalmasságát, mivel az égbolt a kép nagy részét foglalja el. A fénykép világosnak és nyitottnak tűnik. A képen feljebb lévő horizont egyszerre hoz nehézséget és közelséget, mivel nagyobb a talaj. A szem a földtől a horizontig vándorol.

A horizont lehet a kép határai felett vagy alatt is. Ha a vízszintes vonal valamivel a kép alsó határa felett van, a kép zártnak tűnik. Ha a horizont valamivel az alsó képszegély alatt van, akkor csak az égbolt látható, és a kép enyhén lebegő hatású.

Szimmetria és ismétlések

A szimmetria nagy számban megtalálható a természetben. Például az élőlények többsége, de a járművek és az épületek is szimmetrikus szerkezetűek. A szimmetriát különösen harmonikusnak és esztétikusnak tartják, de fennáll az unalom kialakulásának veszélye is. Ha szimmetrikus tárgyat szeretnénk lefényképezni, akkor vagy pontosan kell reprodukálni a szimmetriát, vagy jelentősen el kell térni attól a kép feszültségének megőrzése érdekében. Vagy igazítsa a kamerát egy szimmetrikus objektum központi tengelyéhez, vagy szándékosan térjen el a szimmetrikus ábrázolástól a perspektíva vagy a hely megváltoztatásával.

Ugyanilyen harmonikus hatást keltenek a képen ismétlődő, szimmetriájuktól vagy egységességüktől elszakadt tárgyak, elemek. Erre megfelelő példa a strandszékekkel vagy napozóágyakkal teli strand. Az ismétlődő szerkezetek, fények és árnyékok azonban harmonikus hatást is eredményeznek a nézőben.

A minták használata

Agyunk különösen esztétikusnak találja az ismétlődő elemek szabályos elrendezését. A különösen részletgazdag, első pillantásra nyugtalannak tűnő tárgyak egy elrendezés, mint minta révén nyugalmat sugározhatnak. Ilyen minták gyakran megtalálhatók a technika és az építészet területén, de a természetben is, például a méhsejteknél. Izgalmassá válik, ha a mintát egy szabálytalansággal megszakítják. Ezzel beállíthatja a fókuszt a fényképen. Ha egy motívum szabályszerűségét szeretné hangsúlyozni, itt használjon megfelelő perspektívát. Hasonlóképpen, a kép szélei nem lehetnek vonzó módon megszakítva.

Pontok, mint feszültségépítő

Ha a képelemek olyan kicsik, hogy csak pontként ismerik fel őket, akkor csak a helyük, valamint a fényességük és színük játszik szerepet. Ezeket a pontokat nyugalmat sugárzónak vagy feszültséggel teli kapcsolatnak tekinthetjük. De kapcsolatot teremthetnek egy felülettel, vagy szinte zenei kontextust alkothatnak. A pontok alapvetően egy dinamikus dizájnelemet képviselnek, amelyek együtt formákat vagy vonalíveket is alkotnak, és így vonzzák a néző figyelmét.

Dinamikus vagy statikus összetétel

Egy statikus kompozíció önmagában is megnyugtathatja a fényképet. Például, ha egy fehér homlokzatú, piros tetős ház előtt állsz, és elölről lefotózod, nyugodt képet kapsz. Egy nagyon dinamikus kompozíció viszont akár mozgónak tűnhet a tárgyakon. Ha egy álló vonatot a peronról frontálisan fényképeznénk úgy, hogy a vonat kicsit távolabb van a kép széléhez, akkor az egyensúlyozó hatás mozgásba hozza. Ezt a tárgyak ferde vonalakra történő elhelyezése teszi lehetővé.

A harmadik szabály

Mivel a kép közepén elhelyezett motívumok gyakran feszültségmentesnek tűnnek, a harmadszabály ebben segíthet. Egyszerűen leírva, a kép kilenc egyenlő méretű téglalapra van osztva, három vízszintesen és három függőlegesen. A cél az, hogy a tárgy legfontosabb elemét a vonalak vagy két egyenes metszéspontja mentén igazítsuk. A már elkészített fényképek utólag levághatók egy képszerkesztő programmal.

A háromszög csillagkép

Nagyon hatékony képkomponálási technika a háromszög-elv, amely nagyon népszerű csoportképeknél. Ha három egyforma méretű embert közvetlenül egymás mellé helyezünk egy képen, az erőtlennek és unalmasnak tűnik. A fejeket viszont érdekesebb és szebb háromszögbe rendezni. A kép akkor tűnik a legnyugodtabbnak, ha a fejek hegyes háromszöget alkotnak, amely felfelé mutat. Ha a hegye lefelé mutat, a benyomás instabilabb. Ha a háromszög átlósan van elrendezve, akkor több dinamika lép életbe. A háromszög kompozíciós elvként is használható bármely más motívumhoz.

Az arany háromszög a fotózásban

A harmadszabályhoz hasonlóan az Arany Háromszög is rácsvonalakat használ. A téglalapok helyett azonban a képet egy átló osztja a bal felső saroktól a jobb alsó sarokig. Továbbá a kép jobb alsó sarkából egy vonal rajzolódik ki, amely derékszögben találkozik az átlóval. Ugyanez folytatódik a kép másik oldalán. Az így kapott háromszögek segítenek abban, hogy az elemek pontosan ezeken a területeken legyenek elhelyezve, hogy a képen feszültség alakuljon ki.

Az Arany Szakasz művészete

Az emberi szem az aranymetszetet különösen harmonikusnak és vonzónak találja. Az aranymetszet olyan elválasztó metszet, amelyet az ókor festői, szobrászai és építészei már használtak. De az aranymetszet arányai a természetben is felfedezhetők, például páfrányokban vagy kagylókban.

Az aranymetszet, az úgynevezett aranyszám aránya 1,61. Ez két különböző méretű részre osztott vízszintes vonalat jelent. A sor kisebb része ugyanúgy vonatkozik a nagyobb részre, mint a nagyobb rész az egész sorra.

A motívum végső soron az aranymetszéssel és a harmadokra osztással is egy helyre kerül. Állítólag az aranymetszet a harmóniához járul hozzá, míg a harmadok szabálya nagyobb feszültséget kelt a képen.

Tervezzen fotótermékeket a print24 -en

Egy jól átgondolt képkompozíció segítségével a képed izgalmasabbá és élénkebbé válik. Különösen a marketingben játszik fontos szerepet a képek hatása az ügyfelek megcélzásában. A print24-nél lehetővé tesszük, hogy saját fotótermékeit matricákra, könyvekre, sapkákra és még sok másra nyomtatja, és személyre szabja azokat egyéni igényei szerint. Ha kérdése van termékeinkkel kapcsolatban, vagy személyes tanácsot szeretne kérni, forduljon hozzánk bizalommal kapcsolatfelvételi űrlapunkon, vagy hívjon minket. Bármikor segítünk!