Nyomdafestékek – általános áttekintés

A színek fontos szerepet játszanak a marketingben, a tervezésben és a reklámozásban. Olyan asszociációkat és érzéseket válthatnak ki, mint például az ellazulás, és melegítőnek vagy hűsítőnek is érzékelik őket. A nyomtatott vagy digitális médiák színtónusának kiválasztását ezért jól át kell gondolni, hogy a vásárló vagy a felhasználó a kívánt reakciót kiváltsa. A kifejezetten nyomathordozók tervezésére használt nyomdafestékek most már kiváló minőségű nyomtatási eredményeket érhetnek el. A velük szemben támasztott követelményektől függően megfelelő nyomdafestéket kell választani. A következőkben megtudhatja, mik azok a nyomdafestékek, milyen követelményeknek kell megfelelniük, és hogyan befolyásolják a különböző befolyásoló tényezők a nyomtatási eredményeket.

Mi is pontosan a nyomdafesték?

A nyomdafestékek olyan keverékek, amelyek színezőanyagokat tartalmaznak, és nyomdaformák segítségével kerülnek át a nyomathordozóra, például a papírra. Speciális kötőanyagok felelősek azért, hogy a színezőanyagokat tartós és mechanikailag ellenálló filmbe ágyazzák a hordozóra. A legjobb esetben a nyomdafestékeknek már vékony rétegben intenzív színű filmet kell képezniük. A nyomdahordozókkal együtt a nyomtatási folyamat alapvető anyagai közé tartoznak.

A nyomdafesték összetevői

Fizikai szempontból a nyomdafestékek szilárd anyagból, azaz színezőanyagból állnak, amely egy folyékony anyagban (kötőanyagban) finoman eloszlatva van. Ezt "diszperz rendszernek" is nevezik. Alapvetően négy összetevőből állnak:

• Színezékek (szerves és szervetlen pigmentek)
• Kötőanyagok (gyanták)
• Oldószerek (olajok)
• Segédanyagok (adalékanyagok)

A színezékek minden olyan színező komponens, amely szerves vagy szervetlen pigmentek formájában fordul elő. Ezek a finom komponensek szétoszlanak a kötőanyagban, ami azt jelenti, hogy rendkívül finom és egyenletes eloszlásukat biztosítja. Az oldószer arra szolgál, hogy az összetevőket a nyomdai formára vagy a hordozóra továbbítsa. Különféle segédanyagok, például adalékok optimalizálják a nyomdafestéket, azaz lehetővé teszik az ofszetfestékek kiszáradását, és szabályozzák a termékkel kapcsolatos tulajdonságokat, például a karcolás- és dörzsölésállóságot.

A nyomdafestékekre és tulajdonságaikra vonatkozó követelmények

A nyomdafesték viszkozitása a nyomtatott termékkel szemben támasztott követelményektől is függjön. Alapvetően megkülönböztethetünk nagy viszkozitású pasztaszerű nyomdafestékeket és alacsony viszkozitású vékony testű nyomdafestékeket. Ezenkívül meg kell különböztetni a sugárzással keményedő festékrendszereket a digitális nyomtatórendszerek (száraz és folyékony festékek) rendszereitől. A nyomdai termékek tehát meghatározzák a tinta kiválasztását és ennek megfelelően a tulajdonságait. Nagyjából négy csoportra oszthatók:

• Csomagolás
• Reklámozás
• Katalógusok és folyóiratok
• Újságok és könyvek

A csomagolásnyomtatásban, mint az első csoport, a tintáktól ideális dörzsölésállóságot, töltőanyaggal szembeni ellenállást és megfelelő fényességet várnak el. Ha viszont reklámozásra használják, akkor jó dörzsölésállóság, optimális képvisszaadás és magas fényesség is szükséges. A katalógusokban és folyóiratokban található nyomdafestékeknek nagy fényerővel, gyorsan feldolgozhatónak és száradónak kell lenniük. Az újságok és könyvek viszont gyors száradást és jó maszatállóságot igényelnek. Ezen szempontok mellett a nyomdafestékek bizonyos tulajdonságai meghatározóak a vásárlók számára, amelyek a következő csoportokba sorolhatók:

• Optikai tulajdonságok
• Mechanikai tulajdonságok
• Kémiai és fizikai tulajdonságok
• Fényállóság

.

A nyomdafestékek akkor rendelkeznek jó optikai tulajdonságokkal, ha a lehető legpontosabban valósítják meg a kívánt színtónust. Tulajdonságaik az alkalmazott nyomtatási eljárástól, a közegtől és a meglévő fényforrástól, például nappali vagy mesterséges fénytől függenek, amely alatt a nyomtatott terméket megtekintik. A jó mechanikai tulajdonságok különösen fontosak a különböző nyomtatási eljárásoknál. Például az olyan nyomdafestékeket, mint az ofszet, flexo és mélynyomó tinták, amelyeket hengereléssel visznek fel, jól át kell tudni szállítani a festékhengereken.

Többek között a nyomdafestékekben lévő folyékony komponensek kémiai tulajdonságai is nagy jelentőséggel bírnak. Ezeknek meg kell valósítaniuk a folyadékból a szilárd állapotba való átmenetet, például amikor a tintát folyékony formában visszük fel a nyomóformára, és a közegbe kerül, majd szilárd halmazállapotba kerül. A kémiai és fizikai tulajdonságok tehát elsősorban a nyomdafestékek száradási viselkedését határozzák meg. Gyors száradásra van szükség például könyvek vagy katalógusok nyomtatásakor, de ha át kell hatolniuk egy hordozón (más néven "lehúzás"), akkor más, pontosan meghatározott kémiai és fizikai tulajdonságokra van szükség. Ha olyan csomagolást kell nyomtatni, amelyet élelmiszerek, higiéniai termékek vagy akár játékok tárolására használnak, akkor ez megköveteli a nyomdafestékek bizonyos toxikológiai tulajdonságait. Fizikai és kémiai ellenállóképességükre is vannak követelmények, mint például a dörzsölés- és maszatolásállóság, valamint a kémiai reakciókkal szembeni ellenálló képesség, ami szintén nagy jelentőséggel bír a csomagolásnyomtatásban. Az alkalmazástól függően a nyomdafestéknek ellenállónak kell lennie az oldószerekkel, savakkal, zsírokkal, lúgokkal, izzadsággal és sok mással szemben. A megfelelő specifikációkat pontosan meghatározzák az olyan szabványok, mint a DIN ISO 2836, DIN EN 71, DIN ISO 12040, EN 646 és az EU előírások.

Ezen tényezők mellett a nyomdafestékek fényállósága az egyik legfontosabb tulajdonság, amely iránt a nyomda ügyfelei különösen érdeklődnek. Az UV-sugarak megváltoztatják a kötőanyagok és pigmentek szerkezetét, ami miatt a tinták idővel fakulnak. Ez a helyzet a nappali és a mesterséges fény esetében is. Ha a nyomtatott termékek, mint a tapéta, menük, plakátok vagy kirakatfeliratok folyamatosan napfénynek vagy mesterséges fénynek vannak kitéve, ezt figyelembe kell venni.

A nyomdafestékeket a nyomtatás során befolyásoló tényezők

Attól függően, hogy melyik nyomtatási eljárást milyen módon alkalmazzák, ez hatással lehet a nyomdafestékekre és ennek megfelelően a nyomtatási eredményre. Az alábbiakban felsoroljuk, hogy a különböző gyártási módszerek hogyan hatnak a nyomdafestékekre.

A festékek vastagsága

Ha egy nyomdafestéket több rétegben viszünk fel a hordozóra, akkor mind az intenzitása, mind az árnyalata a rétegszám növekedésével változik. A nyomdafestékek általában sötétebbé válnak a rétegek számának növekedésével, például a sárga szín végül narancssárga színt kap. Ezért a nyomtatási munka megkezdése előtt tisztázni kell, hogy mekkora lesz a tintaréteg vastagsága a megfelelő tinta kiválasztásához és a legjobb nyomtatási eredmény eléréséhez.

A papír hatása a tintára

A piacon több száz különböző típusú és minőségű papír létezik. Az egyes papírok felületi szerkezetükben, színezésükben és festékigényükben különböznek egymástól. Ezek a tényezők óriási hatást gyakorolnak a színtónusra és ennek megfelelően a nyomtatási eredményre – különösen az átlátszó ofszet tinták esetében. Tehát ha azonos rétegvastagságot nyomtat különböző papírokra, a kapott színtónusok jelentősen eltérnek.

Bevonat – igen vagy nem?

A nyomdafestéket befolyásoló másik tényező a lakkozás. Ha a fénytörést a bevonat megváltoztatja, a színtónus eltolódik, és a nyomtatási eredmény differenciálódik. Ez a fénytörés fizikájának köszönhető, nem pedig a nyomat kémiai változásainak. A narancssárga nyomat például a felülnyomás után sokkal vörösebbnek tűnik, mint korábban. Tehát, ha a nyomtatott eredmény színtónusa pontosan meg akar felelni az eredetinek, akkor figyelembe kell venni a bevonat nyomdafestékre gyakorolt ​​hatását, és így a kiválasztást. Ugyanígy a nyomdafestékeknek is rendelkezniük kell a megkívánt szilárdsággal, különben a bevonat vagy a ragasztó összetevőinek hatására további elszíneződések léphetnek fel.

A nyomtatás utáni színárnyalatokat befolyásoló tényezők

Nem csak a nyomtatási folyamat során változhat meg a színtónus a nyomathordozó, a kikészítés vagy a rétegvastagság miatt. Még a folyamat befejezése után is figyelembe kell venni néhány olyan tényezőt, amelyek befolyásolják a nyomtatás eredményét.

A színtónusok megváltoztatása szárítással

A klasszikus lapos ofszet tintáknál a szárítás két lépésben történik. Először a vékony olajok felszívódnak a papír felületének pórusaiba. A folyamat a tinta és a hordozó első érintkezésével kezdődik, és csak néhány percet vesz igénybe. Ez a tintafilm első megszilárdulását eredményezi. A második lépésben az ívelt ofszet növényi olajok oxidatív térhálósításán keresztül kiszárad. Ez azt jelenti, hogy a növényi molekulák a légköri oxigén hatására térhálósodnak, és a folyékony olajokból térhálós polimer képződik. A polimer fényt és keménységet ad a tintafilmnek. Ez a folyamat néhány órát vagy néhány napot is igénybe vehet, és a tintafilm néhány óra múlva éri el végleges szerkezetét. Mivel a tintafilm vastagsága, pigmentnedvesítése és összetétele a második lépésben megváltozik, ez időnként a színtónus megváltozását eredményezi. Például a frissen nyomdából származó lapokon más színtónusok jelennek meg, mint a következő napon.

Az öregedés hatása a tintára

A nyomtatott termék elkészítése után valószínűleg nem marad örökké ugyanaz a szín. Ez részben a papírnak köszönhető, amelyet az öregedési folyamatok befolyásolnak, és sárgulhat, vagy optikai fehérítői lebomlanak. Ez befolyásolja a színt, amely sárgás árnyalatot vesz fel, és elveszíti fényerejét. Itt a nagyon világos ékszerszínek különösen érintettek, és a színtónus megváltozását mutatják. Ezenkívül a szín elhalványul vagy elszíneződik, ha a terméket hosszabb ideig napfény éri. Mennyi a használt pigment fényállóságától függ.

Az uralkodó világítás

Természetesen a színek megjelenése is változik a különböző megvilágítással. A nappali fény, a mesterséges fény, a borús napok, a neonfény vagy az izzólámpák például mind hatással vannak, mert teljesen eltérő sugárzási spektrummal rendelkeznek. Ennek eredményeként az emberi szem a megvilágítástól függően eltérő módon érzékeli a tintát. Hasonlóképpen, két nyomtatott minta ugyanúgy nézhet ki ugyanabban a világításban, de másként jelenik meg más típusú világítás mellett, amit metamerizmusnak is neveznek. Az eltérő megvilágításból adódó eltérések elkerülése érdekében a színértékelésben a színegyeztetéshez és a nyomtatás szabályozásához mindig a standard D50, azaz közepes fehér nappali fényt használják.

Négyszínű és direkt színek: a különbségek

A négyszínű nyomtatást CMYK betűkkel is rövidítik, ahol az első három a cián, bíbor és sárga színösszetevőt jelenti. A K viszont a Keycolour, azaz a fekete komponens rövidítése. A négyszínű nyomtatás kivonó színmodell, ami azt jelenti, hogy minél több tintát alkalmazunk, annál sötétebb lesz a nyomat. Elméletileg az egymásra nyomtatott cián, bíbor és sárga feketét kell eredményeznie, de ehelyett csak sötétbarna tónus keletkezik. Ezért van szükség a fekete részre a nagyobb kontraszt létrehozásához vagy a mélyfekete nyomtatáshoz. A színek egymás után kerülnek felvitelre, mindegyikhez egy-egy nyomólemezt készítve. A négyszínű nyomtatást elsősorban nyomdai termékekhez és ofszetnyomtatáshoz használják. Együtt nyomtatva a piros, zöld és kék másodlagos színek elérhetők, így széles színspektrum lefedhető, de nem olyan széles, mint az RGB esetében: Ez egy digitális médiához használt színtér. Itt a piros, zöld és kék a fizikai alapszíneket (világos színeket) képviselik, és additív színmodellt alkotnak. Minél több színt keverünk össze, annál világosabb lesz a színtónus; mindhárom együtt a legnagyobb érték fehér színt eredményez.

Annak ellenére, hogy egy átfogó színspektrum lefedhető a CMYK-val, szükség van az egyszínű színek, például a spot és a speciális színek használatára a neon, fémes színek, arany, ezüst vagy átlátszatlan fehér esetében. Ezek előre kevert színek, határozott színhatással. A direkt színekkel a színingadozások is nagyrészt elkerülhetők, és olyan színárnyalatok valósulhatnak meg, amelyek négyszínű nyomtatással nem reprodukálhatók.